Mikortól számít betegesnek a tisztaságmánia ( avagy Ágnes asszony szindróma)?

 

Elsőre nem tűnik akkora problémának a tisztaságmánia, pedig komoly betegség és nagyon sok embert érint.

A mentális betegségek közé tartozó rend- és tisztaságmánia az egyik leggyakoribb kényszerbetegség, amely nálunk Arany János híres művéről, az Ágnes asszony balladájáról kapta a nevét (Ágnes asszony szindróma).

A műben a főszereplő asszony miután megölte a férjét, nem tudott szabadulni a bűntudattól és kényszeresen kezdte el mosni reggeltől-estig, mindennap a férfi véres lepedőjét, amíg az rongyosra nem foszlott…

Sajnos a műben egy valós betegség jelenik meg.

Mennyi embert érint?

Az emberek 2,5-3%-a kényszerbeteg, nők és férfiak egyaránt ( világszinten 175-200 millió ember) ennek pedig egyik leggyakoribb formája a tisztaságmánia.

Magyarországon 2-300 000 emberre becsülik az OCD (obsessive-compulsive disorder) betegek számát.

A hivatalos definíció szerint akkor beszélhetünk kényszerbetegségről, ha a kényszeres cselekvés naponta legalább egy órát vesz el a beteg életéből. Az érintettek gyakran maguk is tudják, hogy kényszeresen cselekszenek, de nem tudnak tenni ellene. A betegség pontos mechanizmusa még feltáratlan, többnyire a kezelés is nehézségekbe ütközik.

Hogyan alakult ki?

A többség szereti maga körül a rendet és a tisztaságot, ezzel nincs is baj, de van egy olyan pont, ahol a tisztaság iránti vágy már mániává alakul át.

Nagyszerű érzés, ha hazaérve egy fárasztó nap után belépünk a tiszta, rendezett otthonunkba, és ha este az illatos ágyneműre hajtjuk le a fejünk. Az átlagember ezért mosogat, mos, vasal, porol és porszívózik…

Most nem is róluk van szó!

A baj ott kezdődik, ha valaki nem tud leállni és csak akkor érzi jól magát (vagy még akkor sem) ha mindent letakarított maga körül az utolsó porszemig és morzsáig.

Ha valaki napi szinten több órát takarít és hazaérve az az első dolga, hogy porszívózik vagy nekiáll felmosni, akkor az már egy előjel lehet. Ha pedig valaki számára a legfontosabb programmá válik a rend fenntartása és emiatt háttérbe szorítja a munkáját, családját és barátait, akkor bizonyos, hogy a kényszerűség áldozatává vált.

 

A kényszerbetegség, a depresszió után a második leggyakrabban előforduló pszichiátriai betegség. Több embert érint, mint a skizofrénia, a pánikbetegség vagy a súlyos evészavar (anorexia nervosa).

A kényszeres zavarokban szenvedők úgy érzik, valamilyen belső erő folyton ugyanarra a cselekvésre vagy gondolatra sarkallja őket (ahogy Ágnes asszonyt a bűntudata a versben), ez lehet a megrögzött villanykapcsolgatás, tárgyak kényszeres szimmetrikus sorba rendezése, vagy épp a tisztaság, mániákus fenntartása.

A tisztaságmánia hátterében rendszerint valamilyen mélyen elnyomott szorongás és agresszió áll, lehet az lelkiismeret-furdalás, bűntudat, tehetetlenség érzése vagy a megfelelni akarás kényszere. Ezek az emberek nem tudják megvalósítani a lelkükben a rendet és a harmóniát, ezért próbálják maguk körül megteremteni azt, tehát „lelki rendetlenségük” vetítik ki a lakásra, környezetükre. Azzal, pedig hogy otthon rendet, tisztaságot tudnak tartani, úgy gondolják a lelkükben, hogy emberi kapcsolataikban is rendet tudnak tenni.

Gyakori, hogy az idő múlásával egyre hosszabb ideig tartanak a takarítási “rituálék”, egyre több elemük lesz, egyre többször kell végrehajtani azokat a szorongás oldódásához. A beteg hiába kimerült és fáradt akkor is véghez viszi a feladatokat.

A kényszercselekvő általában tisztában van azzal, hogy tette értelmetlen, de mégis megmagyarázhatatlan késztetést érez annak végrehajtására, különben valami szörnyű dolog történik vele.

A végrehajtás után egy időre megszabadul a feszültségtől, de nem származik öröme belőle, hanem még további kényszer cselekvéseket is indukál.

Gondolataikban egyre nagyobbak és súlyosabbak lesznek a takarítás hiányából adódó következmények: Pl. attól fél, hogy a lakást elárasztja a mocsok, és ő belefullad a szemétbe ( szó szerint).

A betegek az állandó félelem és ellenőrzés kelepcéjébe zárják önmagukat.

A tisztáságmánia megjelenése a történelemben:

A fokozódó tisztaságmánia is új keletű betegségnek mondható.

A nyugati ember tisztaságmániája, valahol az 1950-es években vált olyan fokúvá, hogy népességszintű megbetegedési hullámot indított el. A fokozódó sterilitásra való törekvés, mára bizonyítottan az egyik következménye az atópiás (allergiás, asztmás, ekcémás) megbetegedések egyre növekvő számának.

Azonban a kényszeres tisztaságmánia sokkal összetettebb pszichológiai betegség, mint hogy valaki a higiéniai elvárásoknak való megfelelésre törekszik.

A betegség kialakulásában genetikai és környezeti tényezők együttes hatását feltételezik, vizsgálatok szerint pedig családi halmozódás is kimutatható ( kb. 20%-ban fordul elő kényszerbetegség a vérrokonok között).

A tünetek gyakran együtt járnak más szorongásos vagy depressziós betegségekkel is (fóbiák, pánikbetegség stb.)

 

Mi a baj a túlzott tisztasággal?

A steril otthon és a tisztaság túlzásba vitele okozhat allergiát, asztmát, gyenge immunrendszert, vegyi anyag felhalmozódást a tüdőben és a szervezetben, májkárosodást, egyes anyagok még meddőséget is.

Az agresszív vegyszerek és fertőtlenítők mérgezőek, rákkeltőek és különböző daganatos betegségeket okozhatnak.

E mellet pedig a vegyszerek használatával nem csak a saját, de környezetünk egészségét is károsítjuk.

Takarítani kötelező otthon és a munkahelyeken is, nem is arról van szó, hogy ezt ne tegyük. Azonban figyeljünk oda, károsíthatja-e egészségünket az erre használt szer.

Ha olyan tiszta környezetet teremtünk magunknak, hogy a szervezetünknek többé már nem kell harcolnia a különféle kórokozókkal, akkor az az immunrendszerünk új „célpontokat” keres és allergiás folyamatokat alakít ki.

Figyeljük a jeleket!

Nehéz határt húzni a normális és a kényszeresség közé. A szakértők szerint, ha valakinek az életminősége is romlik, és napi több órát tölt takarítással, akkor azt már nevezhetjük kórosnak.

A rendmánia tünetei közé tartozik, ha valaki színek szerint csoportosítja a ruhákat, vagy ha abc sorrendbe teszi a könyveket és a fűszereket, és mindent túlzottan szimmetrikusan rendezget el, ha pedig ezt a rendszert valaki felbomlassza, akkor idegessé válik.

A tisztaságmánia tünetei többek között, ha valaki állandóan tisztálkodik, napjában többször érez késztetést arra, hogy kezet mosson (nem csak indokolt esetben) vagy éppen steril környezetre törekszik, ennek megfelelően pedig drasztikusan lép fel a láthatatlan szennyeződések ellen is, minden porszemet egyből feltakarít és beveti az összes agresszív szert a kórokozók ellen amit csak tud.

Árulkodó jel az is, ha valaki hanyagolja a kapcsolatait pl. nem fogad már látogatókat az otthonában, mert attól fél, hogy koszt, mocskot hagynak maguk után. A kényszercselekvések, a tisztasági kényszer, gyakran a párkapcsolat vagy a családi kapcsolatok rovására is mehet.

Mit tehetünk, ha észleljük a problémát?

Sajnos a bejárónő nem megoldás, mivel nem maga a tisztaság az, ami kielégítő, hanem az odáig vezető takarítási folyamat a már említett “rituálé”. A betegséget sok esetben nehéz észrevenni, mert maguk a betegek is titkolni próbálják.

A betegek is tisztában vannak az állapotukkal, de mivel maguk előtt is szégyenkeznek és félnek az előítéletektől (pl. hogy örültnek gondolják majd őket), így próbálják betegségük eltitkolni vagy kimagyarázni mások előtt. Ennek következtében általában már súlyos esetben fordulnak orvoshoz a páciensek, illetve a többséget a családja viszi el orvoshoz.

A tisztaságmániások többnyire szégyellik állapotukat, ezért inkább csendben szenvednek otthon, akár teljesen bezárkózhatnak a 4 fal közé, pedig megfelelő gyógykezelésük, napjainkra többnyire igen jelentős javulást eredményezhetne állapotuk tekintetében.

A kényszerbetegek túlnyomó többségének szüksége van gyógyszeres terápiára is. A gyógyszereket éveken át tartósan szedni kell és szükséges lehet többféle gyógyszer kombinált alkalmazására is. A gyógyszerek mellett pedig elengedhetetlen a pszichoterápiás kezelések igénybevétele is.

Ha családunkban vagy ismerőseinken tapasztalunk árulkodó jeleket, mindenképpen vegyük igénybe szakemberek segítségét.

Új eredmények a témában:

A Michigani Egyetem kutatói 2019-ben elkészítették az eddigi legnagyobb létszámú tanulmányt, amiben a kényszerbetegek agyi aktivitását orvosi képalkotó berendezésekkel vizsgálták. A kutatásban OCD-sek, illetve kontroll csoportként használt egészséges önkéntesek agyműködését vetették össze.

Kiderült, hogy az OCD-sek agyi aktivitása jelentős különbséget mutat az egészségesekéhez képest – legalábbis azokon az agyterületeken, amik a hibakezelésért és a gátló kontrollért felel. A Biologial Psychiatry-ben megjelent metaanalízis azt az eredményt hozta, hogy az OCD-s betegek agya túl ok hibára reagál, viszont túl keveset tesz azért, hogy blokkolja ezeket a jeleket.

 

Egyszerűbben fogalmazva: a tanulmány szerint az OCD-s betegek beleragadnak egy ördögi körbe (loop of wrongness), így még akkor sem tudják abbahagyni a kényszeres cselekvést, ha tudják, hogy ez káros vagy értelmetlen. A szakértők korábban is sejtették, hogy ezek a folyamatok kulcsszerepet játszhatnak az OCD-ben, de még sosem végeztek olyan tanulmányt, ami ezt egyértelműen bizonyította volna.

 

Luke Norman, a Michigani Egyetem Pszichiátriai Tanszékének kutatója és a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy a kutatást több mint 500 páciens bevonásával végezték, de a kutatási eredményeket tíz további tanulmány megállapításaival is összevetették. Ekkor derült ki, hogy helyes volt az a hipotézis, amik összefüggésbe hozták az OCD-t ezeknek az agyi áramköröknek a működésével.

Kate Fitzgerald, a tanulmány társszerzője szerint az analízis megnyithatja az utat az OCD-s páciensek kezelése előtt, mivel felismerték, hogy náluk máshogy működnek a hibafeldolgozásért és a gátló kontroll kezeléséért felelős agyterületek.

Az OCD nem egy súlyos viselkedési zavar, hanem egy orvosi probléma, amiért senki nem hibáztatható, inkább segítsünk nekik…